Kicsit talán illegális, vagy mondhatni pofátlan dolog, amit itt most megkísérelek. Ezért ezt a cikkemet csak és kizárólag azoknak ajánlom, akik rugalmasan kezelik a vallást, és inkább a reális, természeti magyarázatok felé hajlanak. Célom nem abban áll, hogy megsértsem, lealacsonyítsam a hívőket, ilyesmiről szó sem eshet! Csupán egy olyan fontos, mindenkit régóta foglalkoztató kérdéscsoporttal kapcsolatos gondolataimat szeretném szabadon engedni, amik úgy alapból is sokszor kiszöknek. Mi tulajdonképpen Isten? Ez lenne a fő kérdés, s ebből származik az összes többi. Definiáljuk hát az isten fogalmát.
Kezdeném görög ősapáinknál. Amondó vagyok, hogy az, amit ők hittek, miszerint Isten egy szakállas bácsika, aki odafönt lakik, villámokat szór, és eldönti mi jó, illetve mi rossz tejes mértékig hiányos, és kielégítő magyarázatnak sem nevezném…
A görögök több istenben hittek, jóformán mindennek volt egy „képviselője”. De miért kellettek nekik ezek a figurák? A választ a legtöbben abban keresik, hogy szükségük volt „felettesekre”, akiket tisztelhettek. Ez helyénvaló. Én mégis azt mondom, hogy ez kevés! Kellett ott lennie valami többnek… valaminek, ami szoros összefüggésben áll a keresztények, és más valláscsoportok istenével, s bár nem tudnak róla valójában mind egy és ugyan az!
A gondolatmenet kifejtése után ez mindjárt világosabb lesz.
Minden olyan dolog, aminek istene volt energiával rendelkezett. Nem egyforma nagyságú energiákkal, de energiával. És összességében azt mondhatom, hogy minél nagyobbal, annál nagyobb tiszteletet váltott ki! A vizek, szelek, a halál istene sokkal nívósabb, hatalmasabb energia, mint mondjuk a hangyáké. (Bár ez nem a legjobb példa, mert azok adott esetben roppant erősek lehetnek) de mondjuk a füveké. A görögök ezeket a természeti jelenségeket, katasztrófákat Istenekként képzelték el. Ugyan úgy, mint a keresztények, csak ők egy istenben hittek, azaz egy energiaforrásban, ami mindenért felesős. Megállapítható tehát, hogy Isten tulajdonképpen egy energia. (Roppant büszkeséggel tölt el, hogy ezt egyedül megállapítottam, de tisztában vagyok vele, hogy nem én vagyok az első, és nem is az utolsó)
A következő kérdés, ami már kicsivel bonyolultabb, hogy honnan származik ez az energia? Nos… ez egy viszonylag egyszerű elmélettel meg is magyarázható (legalábbis egyenlőre) Isten nem más, mint a mi kis bolygónk saját, még az ősrobbanás óta megmaradt energiája. Nem nyer újat, mert nem is veszít különösebben. Van egy híres fizikai alapelv, miszerint az anyag nem vész el, csak átalakul. Hát ez az! Itt a megoldás! A Föld energiája minden. Valami olyan misztikus dolog… még csak nem is anyag… ami ott van mindenben. A természeti jelenségekben, a növényekben, az állatokban, és bennünk is! Úgy is nevezik lélek. Valami, ami a születés, és elhullás állandó körforgása miatt ingadozik, és pont ettől marad egyensúlyban. Megmagyarázhatatlan dolog! Legtöbben hatodik érzékként gondolnak rá, pedig ez csupán az az örök, mindent körbe szövő pókháló, ami összeköt mindent, mindennel. Valaki jobban, valaki kevésbé érzékeli, de mindenki tudja, észleli, érzi, hogy jelen van. Mi is a Föld energiájának kisebb, leosztott részei, mintegy egységei vagyunk, Isten tehát mi vagyunk, azaz bennünk is ott van. Ha úgy tetszik minden ember (a lelket tekintve) Isten, de ő nem urunk, és parancsolónk, csupán az energia hálózat nagyobb, szabadon lévő része, ami segíti a mi működésünket, és kapcsolattartásunkat a többi kis energia csomóval.
Nem lehettek tehát jelenések, megjelenések, és istennek nem lehetett húsvér gyereke, mert ő nem egy fizikai értelemben létező élőlény, hanem az a természet feletti, amit mindannyian tudunk, de soha nem fogunk tudni megmagyarázni.
Isten definiálása tehát jelentem kudarcba fulladt. De körülírtam. ;)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése